Angyalföld-Kertváros
Budapest, Mosoly utca 61.

Egyszer volt, hol nem volt… — akár így is kezdhetném a magdolnavárosi OTI-telep történetét.

A Mosoly utca és Rokon utca sarki ház egykori lakója (Maczala Feri bácsi)  a hatvanas években a környék gyermekeinek és a saját unokája (aki már az unokájával jár erre) örömére mesét varázsolt a családi ház oldalába. A vár, a törpék és a gólya évtizedek óta vonzza a gyermekek szemét, hiszen a vasárnap délutáni fehér térdzoknis sétákat mindig errefelé kellett irányozni. De nem csak ez volt érdekes. A szomszédban levő mű-kerekes kút sem mindennapi látvány és maguk a kertek sem. A szemközti udvarban mindig megcsodálom K. Pista gyönyörű hajnalka-zuhatagát,és  S. Gyuri mini-szőlőskertjét.

A telep a negyvenes évek elején épült az őfőméltóságú asszony áldásával, mintegy 750 kétszobás iker-, sor- és egyedi házzal. Külleme megváltozott, lettek akkora házak, hogy mellette nem tudnám kitárni a karjaimat, mert beleütköznék a kerítésbe. Nekem a boltíves verandák tetszettek, ahol a család hétvégén együtt fogyasztotta ebédjét.

A lakók: az Énekiskolás, az olimpiai bajnok „5tusázó”, a színházigazgató és a természetgyógyász. De mindenekelőtt meg kell nevesítenem az egykori csibészt, Rontót és Bádogházy „Degi” Pipit, aki bármikor kimérte a 2x2 decit huszonkétszer vagy M. Gabit, aki drogdílernek nézett.
Szóval szeretek arra sétálni, az infarktus után a fél gyógyulást jelentette. Megismertem a környék kutyáit, a mérleges Sívát és a segges Lujzit, de jó barátságba kerültem a macskalépcsőn járó Tisztaorrúval és Piszkosorrúval is. Sokat beszélgettem A. Józsi bácsival, aki eredetileg a vasútállomásnál lakott, de kibombázták őket. Tőle tudom, hogy a Fiastyúk lakótelep helyén kiserdő volt és a háború idején innen vitték a tüzelni valót.
Kisgyermekként, mivel ötemeletes házban laktunk, azt hittem, hogy ez már vidék …

Nekem ezt jelenti Angyalföld-Kertváros.